Edit
Csendben utaztunk haza fele a repülőn, mind a saját kis világunkban elmerülve, de nekem minduntalan ott lebegett egy kérdés, hogy siettünk ennyire? Mikor reggel Lilla meg jelent, hogy azonnal indulunk , még időm sem volt fel fogni az eseményeket. Rá akartam kérdezni, hogy mi van Travissel, de jobbnak láttam ezt a témát nem feszegetni, legbelül éreztem, hogy miatt a nagy sietség. Ha már a fiúknál tartunk, mégis mi van az enyémmel? Mióta el jöttünk csak kétszer beszéltünk, mert állítólag rengeteg munka össze gyűlt neki az elmúlt hetekben, nem mondanám magam gyanakvó típusnak inkább olyannak aki mindent bebeszél magának és jelen pillanatban is ezt teszem. Áron nem csal meg ezt érzem, de még is olyan rossz érzésem van. Földet érés után azonnal kezembe vettem a telefonom, de nem tárcsáztam. Mi van ha nincs is semmi baj és csak hülyét csinálok magamból, ha ezek után azt hiszi, hogy egy féltékenykedős barátnő vagyok, de az is lehet hogy baj van, akarom én hallani?! Tárcsáztam, végül még is a gyanakvó énem nyert. Sokadik csörgésre vette csak fel.
- Edit.- hangja zihált volt, mintha futás közben hívtam volna fel.
- Szia, csak érdekelte hogy vagy, már olyan rég beszéltünk.- mosolyogtam, eddig semmi gyanús, olyan buta vagyok, miért gondoltam olyan dolgokra.
- Jól vagyok kicsim és neked hogy telik a nyaralás a lányokkal?- tényleg butaság volt.
- Jól meg vagyunk éppen most jöttünk haza San Diegoból, valami mesés hely.- meséltem.
- Áron.- csak épphogy meg hallottam egy halk nyávogó hangot a vonal túlsó oldaláról.
- Egy pillanat.- válaszolt a hangnak, bennem pedig meg fagyott a vér és egy szó villogót leki szemeim előtt "Megcsal".- Kicsim vissza kell mennem dolgozni, majd még este felhívlak, jó?- mintha mi sem történt volna, milyen arcátlan.
- Nem kell! Szórakozz csak a másik barátnőddel, ja nem bocs az egyetlen barátnőddel, mert engem már ne számíts bele.- kiabáltam, lányok meg álltak előttem és erősen koncentrálva vizsgálták az arcom.
- Miről beszélsz, kicsim?- úristen és még le is tagadja, nem hiszem el, miért léteznek ilyen alávaló csúszómászó emberek.
- Oh, megbocsáss, nem hallottad a lihegésed mellet., azt mondtam szakítok veled. Hogy volt képed meg csalni és még a hívásomra is válaszolni, amikor egy másik ribancot dugsz?!- ennyi le is csaptam a telefont semmi kedvem nem volt hallgatni a feleslegen kamu magyarázkodássását.
- Jól vagy?- lépet mellém Lilla.
- Megcsalt.-súgtam és már nem tudtam vissza fogni a könnyeim, nem is értem eddig merre voltak. Csak zokogtam míg a házhoz értünk, ott elvonultam az ideglenes szobámba és ki se jöttem vagy 3 napig. Papír zsebkendő gyár évi termését elhasználtam abban biztos vagyok.Szegény lányok próbáltak felvidítani de nem sok sikerrel. Három nap után Luca meg unta a depressziós önmarcangolásom és erőszakkal ki rángatott a szobámból.
- Nincs kifogás ma este bulizol és megfelejtkezel arról a seggfejről, felszedsz majd valami sokkal helyesebb fiút erre az északára.
- De..-kezdtem volna bele, de Luca le intett.
- Azt mondtam nincs kifogás.- ezzel lezárta a témát kelletlenül mentem készülődni. Talán tényleg jót tesz nekem majd ha ki mozdulok.
- Edit.- hangja zihált volt, mintha futás közben hívtam volna fel.
- Szia, csak érdekelte hogy vagy, már olyan rég beszéltünk.- mosolyogtam, eddig semmi gyanús, olyan buta vagyok, miért gondoltam olyan dolgokra.
- Jól vagyok kicsim és neked hogy telik a nyaralás a lányokkal?- tényleg butaság volt.
- Jól meg vagyunk éppen most jöttünk haza San Diegoból, valami mesés hely.- meséltem.
- Áron.- csak épphogy meg hallottam egy halk nyávogó hangot a vonal túlsó oldaláról.
- Egy pillanat.- válaszolt a hangnak, bennem pedig meg fagyott a vér és egy szó villogót leki szemeim előtt "Megcsal".- Kicsim vissza kell mennem dolgozni, majd még este felhívlak, jó?- mintha mi sem történt volna, milyen arcátlan.
- Nem kell! Szórakozz csak a másik barátnőddel, ja nem bocs az egyetlen barátnőddel, mert engem már ne számíts bele.- kiabáltam, lányok meg álltak előttem és erősen koncentrálva vizsgálták az arcom.
- Miről beszélsz, kicsim?- úristen és még le is tagadja, nem hiszem el, miért léteznek ilyen alávaló csúszómászó emberek.
- Oh, megbocsáss, nem hallottad a lihegésed mellet., azt mondtam szakítok veled. Hogy volt képed meg csalni és még a hívásomra is válaszolni, amikor egy másik ribancot dugsz?!- ennyi le is csaptam a telefont semmi kedvem nem volt hallgatni a feleslegen kamu magyarázkodássását.
- Jól vagy?- lépet mellém Lilla.
- Megcsalt.-súgtam és már nem tudtam vissza fogni a könnyeim, nem is értem eddig merre voltak. Csak zokogtam míg a házhoz értünk, ott elvonultam az ideglenes szobámba és ki se jöttem vagy 3 napig. Papír zsebkendő gyár évi termését elhasználtam abban biztos vagyok.Szegény lányok próbáltak felvidítani de nem sok sikerrel. Három nap után Luca meg unta a depressziós önmarcangolásom és erőszakkal ki rángatott a szobámból.
- Nincs kifogás ma este bulizol és megfelejtkezel arról a seggfejről, felszedsz majd valami sokkal helyesebb fiút erre az északára.
- De..-kezdtem volna bele, de Luca le intett.
- Azt mondtam nincs kifogás.- ezzel lezárta a témát kelletlenül mentem készülődni. Talán tényleg jót tesz nekem majd ha ki mozdulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése