12.rész Másik énem

Edit

Hatalmasat nyeltem mikor beléptünk a szórakozó helyhez, legszívesebben haza mentem volna vissza a takarom alá sírni. Luca azonnal a bár pulthoz rángatott és belém diktált vagy 3 teqilát, ami azonnal a fejembe is szállt mivel ez elmúlt 3 napban nem igazán ettem sokat. Még egy koktél után már merész táncot lejtettem a tömegben, tényleg jól este kiszabadulni a szobából és most hogy már bódultságban lebegek, egyszerűen tökéletes. Meleg kezek érintették a derekam, mire csak még jobban ráztam magam.
- Brian vagyok, te?- hajolt a fülemhez, forró lehelete csiklandozta a nyakamat.
- Edit.- zúzósabb szám következett, mire Brian erősen magához húzott és így táncoltunk együtt tovább.
- Nincs kedved nálam folytatni ezt?- bólintottam, meg ragadta a kezem és a tömegen át vágva intettem Lillának aki a pultnál ült egy koktéllal. Kinti hideg levegő csípte a kimelegedett, izzadt bőröm, de Brian lakása közel volt. Utolsó gondolatom megint Áronon járt. Ha ő meg teheti akkor én is így egálban vagyunk.
                                               *                           *                        *
Reggel enyhe fej fájással keltem, de kellemes meglepetés volt, hogy amikor ki nyitottam a szemem már reggeli fogadott. Brian igazán figyelmes volt velem. Elmesélte, hogy eddig nem volt dolga sok egy éjszakás kalandban, de azoknál mindig leléptek a csajok még reggeli előtt, úgyhogy örül, hogy én maradtam.
- Mit szólnál egy kellemes sétához a parton?- segített fel a székből, mosolya  meleg volt, olyan kisugárzása volt mint a tipikus amerikai szomszéd fiúknak, túlontúl tökéletes.
- Persze, mehetünk.- bár nem hittem, hogy a parton való sétáláshoz megfelelő a magassarkúm. Ezt a problémát meg is oldottuk azzal, hogy egy homokos részen sétáltunk. Brian tényleg tökéletes, ahogy mesélt az életéről, minden annyira tiszta. Telefonom megcsörrent és én gondolkodás nélkül vettem fel.
- Edit?- megálltam mozdulat közben, Áron.- Nehogy letted, beszélnünk kell, kérlek.- hangja meggyötörtnek hangzott.- Tudom elrontottam, de...- azonnal a szavába vágtam.
- Elrontottad, igen nagyon is. Nem tudok megbocsátani, de már túl léptem ezen.- nem értem miért mondtam az utolsó mondatott, pedig nem kellet volna.
- Oh szóval ennyit ért s kapcsolatunk, hogy már tovább is léptél egy másik pasi ágyába.- düh és felháborodás vegyült a hangjában de ugyan ezek az érzések voltak bennem is .
- Nem, ezt most nem varod rám, itt csak te lehetsz hibás.- kiabáltam, Brian arcán meglepettséget láttam, de intettem hogy csak egy perc és újra vele vagyok.
- Ezzel azt akarok mondani, hogy most egyenlően állunk, mert mind...-magyarázkodott.
- Nem erről szó sincs, nem akarlak látni, ennyi az egész. Szia Áron.- végső búcsú volt.
                                                              *                  *                 *
Maradék hetet Brian társaságában töltöttem, de nem akartam tőle többet, mint bú felejtőt. Túl tökéletes volt én pedig inkább rossz fiús vagyok. Sajnáltam, hogy csakúgy kihasználtam, de neki egy tisztességes,szép lány kell majd.
- El se hiszem, hogy ilyen gyorsan vége lett.- nyújtózkodott Lilla mikor Budapesten leszálltunk a repülőről.
- Jaja, maradtam volna még egy kicsit. - lépet el mellemet Luca.- Oh.- hirtelen meg állt. Felnéztem ahova mind ketten néztek. Na ne, csak ezt ne. Áron.
- Beszélned kellene vele.- fordult felém Lilla, igaza volt, de nem akartam meg tenni.
- Tudom. - sóhajtottam.
- Akkor meg mire vársz.- lökött meg egy kicsit Luca, mire morcosan rá néztem, de elindultam Áron felé.
- Szia.- mosolygott, és még van képe mosolyogni, huuu de meg ütném.
- Szia.- válaszoltam dühösen.
- Szóval mivel nem engedted, hogy elmondjam eljöttem eléd. Arra gondoltam, mivel mindketten tettünk dolgokat míg nem voltunk együtt, mi lenne ha tiszta lappal kezdenénk?- elképedve bámultam.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan?- pedig de, lelehetett olvasni az arcáról.
- Tudom, hogy hibáztam, de nem vagyok hozzá szokva, hogy kapcsolatba legyek. Akkor elragadott a régi életem, de nagyon fontos vagy nekem, ahogy eddig senki. Nekem nehéz lesz kimondani azt a jelentős szót, de remélem tudsz rám várni addig.- tejes komolyság sugárzott az arcáról. Könnyek égették a szemem, azonnal a nyakába borultam, szenvedélyesen csókoltam és ő is engem, elégé hiányzott már. Tettünk rossz dolgokat, de mi mégis együtt kell hogy legyünk, ez a sorsunk.

11.rész Elválnak útjain

Edit

Csendben utaztunk haza fele a repülőn, mind a saját kis világunkban elmerülve, de nekem minduntalan ott lebegett egy kérdés, hogy siettünk ennyire? Mikor reggel Lilla meg jelent, hogy azonnal indulunk , még időm sem volt fel fogni az eseményeket. Rá akartam kérdezni, hogy mi van Travissel, de jobbnak láttam ezt a témát nem feszegetni, legbelül éreztem, hogy miatt a nagy sietség. Ha már a fiúknál tartunk, mégis mi van az enyémmel? Mióta el jöttünk csak kétszer beszéltünk, mert állítólag rengeteg munka össze gyűlt neki az elmúlt hetekben, nem mondanám magam gyanakvó típusnak inkább olyannak aki mindent bebeszél magának és jelen pillanatban is ezt teszem. Áron nem csal meg ezt érzem, de még is olyan rossz érzésem van. Földet érés után azonnal kezembe vettem a telefonom, de nem tárcsáztam. Mi van ha nincs is semmi baj és csak hülyét csinálok magamból, ha ezek után azt hiszi, hogy egy féltékenykedős barátnő vagyok, de az is lehet hogy baj van, akarom én hallani?! Tárcsáztam, végül még is a gyanakvó énem nyert. Sokadik csörgésre vette csak fel.
- Edit.- hangja zihált volt, mintha futás közben hívtam volna fel.
- Szia, csak érdekelte hogy vagy, már olyan rég beszéltünk.- mosolyogtam, eddig semmi gyanús, olyan buta vagyok, miért gondoltam olyan dolgokra.
- Jól vagyok kicsim és neked hogy telik a nyaralás a lányokkal?- tényleg butaság volt.
- Jól meg vagyunk éppen most jöttünk haza San Diegoból, valami mesés hely.- meséltem.
- Áron.- csak épphogy meg hallottam  egy halk nyávogó hangot a vonal túlsó oldaláról.
- Egy pillanat.- válaszolt a hangnak, bennem pedig meg fagyott a vér és egy szó villogót leki szemeim előtt "Megcsal".- Kicsim vissza kell mennem dolgozni, majd még este felhívlak, jó?- mintha mi sem történt volna, milyen arcátlan.
- Nem kell! Szórakozz csak a másik barátnőddel, ja nem bocs az egyetlen barátnőddel, mert engem már ne számíts bele.- kiabáltam, lányok meg álltak előttem és erősen koncentrálva vizsgálták az arcom.
- Miről beszélsz, kicsim?- úristen és még le is tagadja, nem hiszem el, miért léteznek ilyen alávaló csúszómászó emberek.
- Oh, megbocsáss, nem hallottad a lihegésed mellet., azt mondtam szakítok veled. Hogy volt képed meg csalni és még a hívásomra is válaszolni, amikor egy másik ribancot dugsz?!- ennyi le is csaptam a telefont semmi kedvem nem volt hallgatni a feleslegen kamu magyarázkodássását.
- Jól vagy?- lépet mellém Lilla.
- Megcsalt.-súgtam és már nem tudtam vissza fogni a könnyeim, nem is értem eddig merre voltak. Csak zokogtam míg a házhoz értünk, ott elvonultam az ideglenes szobámba és ki se jöttem vagy 3 napig. Papír zsebkendő gyár évi termését elhasználtam abban biztos vagyok.Szegény lányok próbáltak felvidítani de nem sok sikerrel. Három nap után Luca meg unta a depressziós önmarcangolásom és erőszakkal ki rángatott a szobámból.
- Nincs kifogás ma este bulizol és megfelejtkezel arról a seggfejről, felszedsz majd valami sokkal helyesebb fiút erre az északára. 
- De..-kezdtem volna bele, de Luca le intett.
- Azt mondtam nincs kifogás.- ezzel lezárta a témát kelletlenül mentem készülődni. Talán tényleg jót tesz nekem majd ha ki mozdulok.