2014. október 31., péntek

8. rész Meglepő másnaposság

Luca

Hasogatott a fejem és mikor kinyitottam a szemem, azonnal vissza is csuktam, mert a fény majd megvakított. Mégis hol vagyok, mert tuti biztos voltam benne, hogy jelen pillanatban, nem a bátyáim házában vagyok. Lassan szoktattam a szemem a fényviszonyokhoz, majd körbenéztem. Gyönyörű kilátás fogadott, egyenes nyílt tenger csillogott előttem. Szoba színeiben a fehér dominált, modern volt, na meg nagyon exkluzív. Mozgást éreztem magam mellet, majd két kéz fogott szorosan egy mellkashoz. Ügyesen fordultam szembe ágytársammal, de mikor megpillantottam őt szívem majd kiszakadt. Bence volt, fekete haja, hatalmas kontrasztban állt a fehér párnával. Félmeztelen volt, kicsit úgy éreztem mintha elpirultam volna, de figyelmemet elterelték a színes, jól megrajzolt tetoválások a bőrén. Szívesen végignyaltam volna mindegyiket. Mi a fészkes fene van velem? Arcon csaptam magam, hogy észhez térjek végre. Nem vagyok normális, mégis min gondolkodom. Állj…van rajtam fehérnemű. Meglepetten vettem észre, hogy az a bizonyos ruhanemű tényleg rajtam van. Akkor mi a csuda történt itt?
- Jó reggelt. – suttogott egy rekedt hang.
- Jó reggelt. – súgtam én is és lassan felnéztem rá.
- Majd szétszakad a fejem. – simította ki a haját az arcából.
- Nekem mondod. – megpróbáltam felülni, de kezeim nem engedték.
- Hova sietsz?- mosolygott bohókásan.
- Haza. – mondtam egyszerűen. – Várnak a barátaim. – magyaráztam.
- Nyugi biztosan alszanak a szomszéd szobában. – nyújtózkodott Bence, én meg csorgó nyállal figyeltem az izmai játékát, ahogy azt a műveletet végezte. Megráztam a fejem, hogy a gondolataim újra tiszta mederbe kerüljenek.
- Jól vagy? –ült közelebb Bence, kicsit túl közel.
- Nem, fogalmam sincs mi történt tegnap. – akadtam ki, majd hátrébb húzódtam tőle.
- Semmi komoly. – mutatott rám majd magára, ő alsóban ült. – Jót buliztunk, majd kijelentetted, hogy azonnal látni akarod a tetkóimat. Bevallom nagyon szexi voltál parancsolgató nőként. – meglepetten villantottam felé a tekintetem. – Szóval itt kötöttünk ki te levetkőztettél és ahogy leérkeztél az ágyra már aludtál is. – nevetet én pedig szikrákat szóró tekintettel néztem rá.
- Örülök, hogy ilyen jól mulatsz rajtam. – válaszoltam gúnyosan.
- Nyugi csak viccelek. – mosolygott vidáman.
- Egyáltalán nem vicces.  .elfordultam és kiszálltam az ágyból.
- Tudnám ezt a látványt állandóan élvezni. – szólelet meg, mire én a földről hozzá vágtam a pólóját.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit pofátlan vagy. – vontam fel a szemöldököm, ő felvette a pólót majd vállat vont.
- Nem igazán, mindig ilyen vagyok. – felállt és elém lépett, Elvette a kezemből a pólót és a szoba túlsó végébe dobta. – Nincs kedved velem zuhanyozni?- kérdezte pajkos mosollyal.
- Jól mondod, nincs.  –elléptem előle, nem megyek bele olyan kapcsolatba amelyet nem alakíthatok kedvem szerint.
- Pedig nem láttad még a zuhanyt. – ajánlotta magát újra.
- Akkor sem, ha gyémánt folyik a csapból víz helyet. – felvettem a gatyám, felszedtem a pólóm.
- Pedig…- szájára tetem az ujjam, hogy elhallgattassam.
- Kösz, de nem. Most pedig hazamegyek. – indultam volna az ajtó felé, de a testem nem engedelmeskedett azonnal. Tekintete mélyen az enyémbe fúródott és egy helyben tartott. Ajka apró csókot lehelt az ujjbegyemre, majd elhátrált és szabad utat adott a kijárat felé. Testrészeim vonakodva indultak meg.
- Szia. – köszöntem még vissza az ajtóból.
- Hello. – mosolygott édesen, legszívesebben itt maradtam volna, de nem letehet, ő nem a megfelelő személy számomra. Fernándó hazudott, csak be akart valahogy jutni a bugyimba és pont a megfelelő szavakat mondta.
*                      *                      *
Egyedül sétáltam haza, hála az égnek sokan segítetek megtalálni az utat. Csajok már rég otthon hűsöltek a medencénél.
- Na hogy ment? – kérdezte mosolyogva Lilla, de mikor meglátta az arcom lefagyott a mosoly az arcáról.
- Miért vagy ilyen búval cseszet mackó arcú?- lépet mellém Edit.
- Csak adjatok valami töményét. – ültem le az egyik napozóágyra, Lilla pedig valami kék koktélt nyomot a kezembe, amit egy húzásra lenyomtam és az alkohol kellemesen égette a torkom.
- Bence a baj. – jelentetem be.
- Gondoltam. – vetődött mellém Lilla.

- Mesélj. – ült másik oldalamra Edit.
- Ő túl jó hozzám. – sóhajtottam. – Annyira más, amikor vele vagyok teljesen magam ellentéte leszek. Ráadásul nagyon nyomul, valahogy le kell ráznom. – hajtottam le a fejem és a földet bámultam.
- Jézusom. – sóhajtott Lilla. – Azt hittem már soha nem élem meg ezt.
- Nekem mondod. – Edit megkönnyebbülten mosolygott.
- Mi van? – bosszús lettem, mert ők nem értették meg a problémám.
- Csak annyi. Hogy már egy ideje egy olyan srácra várunk, aki kivisz a szaros domina veremből. – mutatott a tények világos oldalára Edit.
- Szerintem Bence a legmegfelelőbb személy számodra. - dőlt hátra elégedetten Lilla.
- Hülyék vagytok!- legyintek.
- Miért lenne olyan nehéz vele lenni?- emelte fel a kérdőn a karjait Edit.
- Csak…- kezdek bele.
- Mondj legalább három rendes okot, hogy miért „nem”. – ült vissza Lilla.
-Hát…- volt rá okom, csak nem akartam hangosan kimondani. Persze igazuk van a lányoknak, de nekem kényelmes az eddigi életem úgy ahogy van. Bence egy kellemes utazás volt a másik oldalra, de nem fog öröké tartani és nem fogok megváltozni csak egy fiú miatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése