2014. február 17., hétfő

1.rész Mr.Bunkó

Halika!!
Itt a várva várt folytatás, remélem tetszik. :D
           Puszika :D
Lilla
Új lakásunk tágas, ablakai hatalmasak, amelyen most erősen besüt a napfény. Lányokkal évek óta gyűjtöttünk erre a csoda kéróra, annak idején még keresztapukám élt itt a családjával és azért lett kiadó mert egy kis újításra vágytak, így olcsóbban és nagyobb kedvezménnyel nekünk ígérte a lakást. A tavalyi nyarat végig güriztük és a picit még a szüleink jövedelmével egyesítve végre kezünkben a lakás kulcsa.
- Van még valami csajok?- lépett be a szobába egyik volt osztálytársunk, mögötte megjelent a másik két jó madár is. Nem gondoltuk volna, hogy érettségi után is találkozunk még velük, de a szükség jó ember és nekünk erős személyek kelletek. Így azonnal felhívtuk a srácokat és egy karton sör fejében segítettek nekünk.
- Ennyi lenne. - intette beljebb a srácokat Edit.
- Akkor ünnepeljünk. - jelentette ki Luca. Odaléptem egy dobozhoz mire hatalmas betűkkel az volt írva, hogy “TÖRÉKENY” és előhalásztam hat pezsgőspoharat, másik barátnőm pedig pezsgővel tért vissza.
- Végre, teljesen ki vagyok száradva. - nevettet Luca majd Edit mindenkinek töltött egy kicsit.
- Akkor a csodás új lakásra, életünkre, és hogy ráadásul van egy kocsma alattunk. - emeltem magasba a poharam, mire mindenki követett, iszogatás után a fiúk leléptek és mi pedig megkezdtük felfedezni a szobánkat. Edit kapta a leghátsó szobát, mert elmondása szerint sok magány kell neki, így Luca és én egymással szembe kerültünk. Edit szobájával szembe volt a fürdő, a nappali és a konyha egybe nyitott volt. Nap további részét mindenki a saját birodalmának berendezésével töltötte, persze én voltam az első soros, aki kaját megy vásárolni, így mindent félbe hagyva indultam neki. Mire visszaértem a lányok csodákat tettek a konyha már be is volt pakolva, csak arra várt, hogy végre főzzenek benne. Hármunk közül Edit volt a konyhatündér persze Luca is értett a dolgokhoz, én meg csak kész ételeket tudtam megcsinálni nem éppen vagyok feleség jelölt.
- Ma át jön Dávid. - jelentette be Edit miközben valami tésztát készített a tűzhelyen.
- Mi? - fulladoztam egy üveg sörben, ma nagyon ünnepi hangulatban vagyunk Lucával így megengedett az alkoholfogyasztás, ő inkább a maradék pezsgőt kortyolgatta.
- Dávid, tudod a pasim. - hát igen, Dávid. Nem igazán kedveltem azt a fickót nagyképű, bunkó volt és kitudja hányszor csalta meg Editet, a barátnőmnek nem ilyen fiú járna.
- Mr. bunkó. - húzta a száját Luca.
- Mi bajotok?- hagyta abba a főzést Edit és szúrós tekintettel felénk fordult.
- Csak az amit már eddig is elmondtunk vagy 100x. - válaszolta Luca és nagyot kortyolt a pezsgőből.
- Nem csal meg. – jelentette ki egyszerűen Edit.
- De.- válaszoltam ugyan így.
- Már vagy 1000x megbeszéltük nem kell segítség, ha majd én úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk érett egy szakításra megteszem, addig is tűrjétek őt csendben. - intett minket rendre fakanalát lengetve a szőke lány.
- Legyen, addig mi a lenti kocsmát fedezzük fel. - mennyire király már hogy a lakásod alatt rögtön egy kocsma, persze vannak hátrányai, mint például a hangoskodó emberek de ennek ellenére csúcs dolog.
- Lehetetlenek vagytok. - mosolygott Edit.
- De ezért szeretsz minket. - kuncogott Luca.
- Csak a végén nehogy alkoholistaként végezzétek odalent. - akinek olyan edzet mája van mint nekem, már egy kis kocsma túra meg sem árt. Nem vagyok olyan hülye bulis liba mint azt legtöbben gondolják rólam először, szeretek szórakozni és táncos helyekre menni, mert a zene jobb kedvre derít, nem is járok minden hétvégén bulizni mint a többi velem egyidős lány én szépen mértékkel csinálom.
- Eskü csak egy pohár lesz. - emeltem szívemhez a kezem.
- Ja persze utána még egy és még egy, ismerlek. - nevetett Edit.
- Hétköznap van, ilyenkor nem iszom...annyit. - nevettem, mire mind a ketten csatlakoztak.
                                                          *                 *              *
Mikor Dávid megérkezett, mi Lucával azzal a lendülettel indultunk lefelé a kocsmába. Kellemes nyugis hely volt tele velünk egykorúakkal, mint kiderült híres hely az egyetemisták között. Megittuk az első tiszteletkört, majd Luca egy babaarcú, izmos, helyes fiút szemelt ki, mikor a csali a hurkában volt, szemeivel üzente a szokásosat" ne várj haza". Magamban nevetem, megittam a maradék italt és felmentem az emeletre, kibírom Dávid jelenlétét, jobb mint egyedül ülni a bárban miközben Luca bepasizik, nekem most nem volt kedvem, inkább befejezem a szobám. Oda fent nem találtam mást csak egy összetörött poharat és Editet akinek szíve darabokban volt.
- Jaj te lány. - ültem mellé a földre.
- Szakított velem. - szipogott, könnyeit visszatartotta erősnek mutatva magát.
- Nyugodtan enged ki. - simogattam meg a fejét, mire zokogva kitört, gyors üzenetet írtam Lucának." SOS pasi ügy" csak ennyi volt, mert már ebből tudtuk mit kell tenni. Pár perc múlva Luca két doboz fagyival tért vissza és neki kezdtünk a csajos szakítás utáni rituálénkat, amiben rengetek fagyi és helyes pasis film szerepelt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése